1. S. Neill: SUMMERHILL  A pedagógia csendes forradalma

A szerző,  Alexander Sutherland Neill, (1883-1973)  Skóciában született, az edinburgh-i egyetemen szerzett diplomát. 14 éven át állami iskolában tanított, majd 1921-ben saját nemzetközi bentlakásos iskolát alapított, amely Summerhill néven került be a köztudatba, és vált méltán világhírűvé.

Neill pedagógiai és pszichológiai tapasztalatai  eredményeként felvázolt és elindított egy sajátos oktatási-nevelési formát, amely kiállva az idők próbáját ma is sikeresen működik, immár leánya, Zoé Redhead vezetésével.

A könyv négy korábbi művének legfontosabb részeiből állt össze, és életművének lényegét mutatja be.

 Magyarországon 2004-ben került kiadásra, a Kétezeregy Kiadó gondozásában.   A magyar előszóban  a könyvet  Vekerdy Tamás, a modern pedagógia egyik legfontosabb könyvének, klasszikusának nevezi.

Neill  magániskoláját öt gyermekkel indította, olyan gyermekekkel, akik kezelhetetlenek voltak és kihullottak más iskolákból. A szülők utolsó reményüket  vetették a kezdeményezésbe, és nem csalódtak.  Gyermekeik pár év alatt  határozott, önálló, másokat tisztelő, önmagukért és környezetükért felelősséget vállaló, életre való emberekké váltak.

Felfedezésének zsenialitása abban áll, hogy  nem a gyerekeket akarta az iskolához szabni, hanem az iskolát szabta a gyerekekhez, mert csak ilyen feltételek mellett  képes a gyermek szabadon kibontakoztatni a benne rejlő értékeket.  Egyetlen korlátozás van. Az egyén teljes szabadságának csak a másik ember ugyanilyen teljes szabadsága szab határokat.

Meggyőződése szerint a szabadságában korlátozott gyermek személyisége eltorzul. A deviáns viselkedés  hátterében minden esetben a gyermek belső boldogtalansága áll. Azt is megállapította, hogy a viselkedészavarok túlnyomó részben  a szülők helytelen  nevelési módszereire vezethetők vissza, melyek többnyire tudatlanságból  és a helytelen minta utánzásából fakadnak. 

Kezdetben, a pszichoanalízisben látta a megoldást, de csodálatos módon a „summerhilli” légkörben azok a gyermekek is meggyógyultak, aki nem részesültek analitikus kezelésben.  Bebizonyosodott, hogy nem a pszichoterápia, hanem a szeretetteljes miliőben megélt szabadság bír gyógyító erővel.

Az is nyilvánvalóvá vált számára, hogy az emberiség bajai is mind egy tőről fakadnak. Az egyén boldogtalanságából.  Az elnyomott,  belső indíttatásával ellenkező dolgokra kényszerített ember  agresszívvé válik  és, hogy minden emberi gonoszság  ebből  az elfojtott indulatból ered.  Elég a boldogtalanságot orvosolni, és megszűnnek  a zavaró következmények.

Könyve arról szól, hogyan vált ez a felismerés felszabadító erővé  Summerhill diákjai számára.

A könyvben bemutatja az iskola mindennapi életét, az életszervezés módját,  a mindennapi élet küzdelmeit, örömeit,  sikereit, kudarcait.

Többnyire öttől tizenhat éves korig fogadnak gyerekeket, fiúkat, lányokat vegyesen , maximum 50 főt. A korcsoportok szerint elhelyezett kisebb gyerekeket idősebb régi diákok  patronálják.

 Az iskola alapelve, hogy a jóság minden gyermekben jelen van, gyakran elfojtva, amely  a szabadság és elfogadó szeretet légkörében hosszabb-rövidebb idő alatt érvényre jut. Ezt csak akkor sikerül feltárni, ha a gyermekek személyes dolgaikban szabadon dönthetnek – tanulás, öltözködés, tisztálkodás, időtöltés stb.  A kevés szabály, ami van, az a gyerekek biztonságát hivatott szolgálni.

A tanulással elsajátított lexikális tudásnál sokkal fontosabbnak tartják a személyiséget, és a jellemet.

A gyermeki személyiség fejlődésének vannak jellemző korszakai, és ha azt szabadon kiélhetik, akkor könnyebben túljutnak rajta, érettebben lépnek a következőbe, és e hozzáállás eredményeként kiegyensúlyozott,  felelősségteljes, életre való felnőttekké formálódnak.

Nagy gondot fordítanak a kreativitás kiélési feltételeinek megteremtésére.  Asztalosműhely, szerelő-, fazekas-, festés, varrás, főzés, színészet, kémiai labor,

Az iskolában nem követelik meg a felnőttek tiszteletét, mégis megkapják, mert a gyermekekhez való hozzáállásukkal kiérdemlik azt..

Diákjaik eldönthetik mikor melyik tantárgyat szeretnék tanulni. Általában a koruknak megfelelő órákra járnak, de egyéni érdeklődésük szerint ettől el is térhetnek.

A tanításnak nincsenek iskolára jellemző módszerei, mert meggyőződésük szerint  ha a gyerekek azért járnak be az órára, mert meg akarnak tanulni valamit, akkor nincs szükség különleges módszerekre. Az itteni gyerekek szeretnek tanulni, és órákra az újak közül csak azok nem járnak be, aki egy másik iskolában megutálták  a tanulást. Átlagosan  3 hónap után azonban önszántukból ők is megkezdik a tanulást.

Egyik fiútól megkérdezték mit köszönhet az iskolának. A válasz:  „Azt, hogy tökéletesen merek bízni magamban.

A normál oktatást összehasonlítva  a summerhill-i oktatással  nyilvánvalóvá válik a különbség. Az első esetben cél az állam által fontosnak ítélt lexikális tudás megtanítása a gyerekeknek, a másodiknál viszont  a gyermek személyiségének harmonikus kibontakoztatása, olyan képességek kifejlesztése, amelyek az életbe való beváláshoz szükségesek.

A hagyományos iskolák a gyermekre felülről rákényszerítve közvetítik a tudást, Szammerhillben  pedig az érdeklődésére, aktivitására, szabad akaratára alapozva, a gyermeket partnerként kezelve, az ismeretszerzés örömét szem előtt tartva.

Amikor egy gyermeket mindenáron tanítani, fejleszteni akarnak, megmutatni neki, mit hogyan kell jól csinálni, - sok esetben nem is megmutatják csak megmondják ,-  elveszik a felfedezés örömét,  lerombolják a kíváncsiságát és  elfojtják benne az alkalmasság érzését, az önbizalmat, önértékelést.

Az alkotó emberek azért tanulják amit meg akarnak tanulni, hogy rendelkezzenek a kreativitásuk és eredetiségük kibontakoztatásához szükséges eszközökkel.

Nem tudhatjuk mennnyi kreativitást öl meg az iskola a tanulás előtérbe helyezésével.

A felelősségvállalás kibontakozásához bizalom  és szeretet szükséges.

A szülők aggodalmaskodása, és a gyermek fejlődésének sürgetése abból a félelemből fakad, hogy nem viszi sokra az életben.  Pedig éppen azok a gyerekek lesznek sikeresek és boldogok az őket érdeklő területen, akiket hagytak a saját tempójukban haladni, és saját érdeklődési körükkel tisztába jönni.

Az életbe való beválás arról mondható el, aki boldog a maga választotta tevékenységben, és pozitív életszemlélettel viszonyul a körülötte lévő világhoz.

Summerhillben csak azok a gyerekek részesülnek „világi” oktatásban akik kérik, mert  valami céljuk van vele – például le akarnak érettségizni.  Ők hajlandóak  olyan dolgokat is megtanulni, amely nem érdekli őket, hogy céljukat elérjék.

Neill specialitása volt a magánórák tartása. Ezt a problémás gyerekekkel való bizalmas négyszemközti beszélgetés töltötte ki, személyre szabott terápiás céllal, amelyet a gyerekek maguk kértek. A kreatív munka terápiás hatása azonban még a magánóráknál is eredményesebb volt a gyerekek gyógyulásában.

Az iskola  egyik leg figyelemre méltóbb  programja az iskolai önkormányzat működése. Hetente egyszer összegyűlnek felnőttek, gyerekek, hogy megvitassák az arra érdemes kérdéseket, és közösen döntésre jussanak. Mindenkinek egy szavazati joga van, és a többségi alapon hozott határozat visszavonásig mindannyiukra kötelező érvényű.  Az ülést az idősebb diákok közül választott elnök vezeti le, aki aztán kijelöli utódját.